Értékesítőként előfordul az emberrel, hogy olyan tárgyalópartnerbe botlik, akinek rendkívül határozott elképzelései vannak az üzletmenetről – és ezek az elképzelések határozottan egyediek.


Csak a win-win lehet a cél


A „mi lenne, ha”, és „szerintem ezt úgy fogjuk csinálni, hogy” kezdetű és típusú mondatok azok, melyek hosszú, mély sóhajt és újra nekigyürkőzést eredményezhetnek egy értékesítőnél. Amikor, miután elmondtuk a kondíciókat, lehetőségeket, az ügyfél kitalál valami egészen egyedi, kizárólag az ő szempontja szerint értékelhető megoldást, és sehogysem akarja megérteni, hogy az úgy nem fog menni. Amikor „a hülyeség akaraterővel párosul”, ahogy egyik volt kollégám fogalmazott találóan, és az egészen elvadult ötletbe annyira belelovalja magát a partner, hogy nem is hajlandó meghallgatni mást.

Az üzleti életben valóban az tud érvényesülni, aki kimondja, mire van szüksége, ez tény, hiszen néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Azonban az, ha valaki nem hajlandó meghallgatni a másik felet, és nem vesz tudomást róla, hogy a dolgok egészen másképp működnek, mint ahogy ő elképzelte, oda vezet, hogy előbb-utóbb nem lesz, aki üzletet kössön vele akár vevőként, akár beszállítóként. Ha egy üzletben az egyik fél érdeke sérül, az nem lesz tartós (sőt, rövid távon sem fog működni).

Érdekes módon ezeket az embereket a legtöbbször egyedül ülve találjuk egy nem túl impozáns környezetben: addig-addig hangoztatatták saját „kiváló” ötleteiket, míg egyedül maradtak…